Toszkána rejtett kincsei – a középkori lóverseny Sienaban
Toszkánáról sokaknak a napsütötte lankák, a mesés tengerpartok, a csodás meleg napok és a még csodásabb borok jutnak az eszükbe, viszont a régió ennél sokkal többet kínál az arra utazóknak. Például őrülten viharos napokat, ha ősszel vagy tavasszal mész. (Tényleg jobb erre is felkészülni!)
Emellett viszont találkozhatunk:
- A velencei mellett méltán híres viareggioi karnevállal, amit több, mint 100 éve rendeznek meg évente, hatalmas papírmasé bábukat felvonultató kocsikkal és az adott témához öltöző táncosokkal
- A san diegoi Comic Connal vetekedő Lucca Comics-szal, ahol egy egész történelmi, fallal körülvett óváros válik híres figurává egy hosszú hétvégére
- Monteriggioni-val, a Canterburyből Rómába vezető Via Francigena zarándokúton fekvő középkori városkával, ami a mai napig egy várfallal van körülvéve. Dante is írt róla az Isteni színjátékban, illetve Firenze és Siena történelmi harcainak is fontos színhelye volt a bevehetetlen erőd.
Mivel mint Montereggion csúcs ahogy van
nagy tornyok koszorújával körözve:
úgy tornyosodtak a nagy Kútból ottan,
féltesttel körben kinyúlva fölötte
az iszonyú Gigászok, kiket égből
Juppiter most is fenyeget dörögve.Dante Alighieri: Isteni színjáték
- A rejtett, ám annál ámulatba ejtőbb partszakaszokkal Punta Corvonál és Punte Biancanál – az előbbihez 650 sziklába vájt lépcsőn kell eljutnunk egy bő félórás túrán (rendben-rendben, ez már Liguria, de mindenképp megéri elmenni ezekre a helyekre! :))
Punta Corvo:
És a lépcsőfokok, amikből jó sok van:
Punta Bianca:
- Vagy például a Sienaban az évente kétszer, a középkor óta megrendezésre kerülő lóversennyel, a Palioval, ami teljes mértékben beleivódott a helyiek hétköznapjaiba
Siena volt a legszebb olasz város azok közt, amiket Mihály eddig látott. Szebb volt Velencénél, szebb a nemes Firenzénél és az árkádos, édes Bolognánál is.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Siena relatíve kicsi, 53 ezres városka, aminek gyönyörű középkori óvárosa – gótikus jellege a 12. és 15. század között formálódott – a világörökség része. Az óváros jelenlegi 17 Contradaja (városnegyede) közül minden alkalommal 10-10 mérkőzik meg azon a versenyen, ami modernkori formáját 1652-ben öltötte, és néhány jelenlegi szabálya már 1633 óta érvényben van. A 10 Contradat az alábbiak alapján választják ki: 7, akik az előző évben nem versenyeztek az adott hónapban és 3, akiknek a nevét kihúzták a verseny előtt.
Minden évben július 2-án (Palio di Provenzano) és augusztus 16-án (Palio dell’Assunta) kerül megrendezésre maga a lóverseny (különleges alkalmakkor, például Olaszország egyesítése alkalmából harmadikat is rendeztek), ami 3 kört jelent a város kagyló alakú főtere körül, és ha szigorúak szeretnénk lenni, akkor azt mondanánk, hogy az egész nem több, mint 1-2 perc. De megéri emiatt a pár percért elmenni Sienaba? A válaszhoz tudnunk kell, hogy a Palio ennél a rövid időnél sokkal többet jelent, a helyikek hosszú ideig készülnek rá és szigorú tradíciók övezik.
De beszéljünk először kicsit ezekről a Contradakról!
Minden negyedet különféleképp neveztek el, eredetileg 59, adminisztratív célból létrehozott Contrada volt, amiknek száma fokozatoson csökkent.
Napjainkban az alábbi Contradak léteznek, különféle állatokkal vagy természeti jelenségekkel a zászlajukon:
- Istrice – Tarajos sül
- Lupa – Nőstény farkas
- Bruco – Hernyó
- Civetta – Bagoly
- Giraffa – Zsiráf
- Leocorno – Unikornis
- Torre – Torony
- Nicchio – Kagyló
- Valdimontone – Kos völgye
- Onda – Hullám
- Tartuca – Teknős
- Chiocciola – Csiga
- Pantera – Párduc
- Aquila – Sas
- Selva – Erdő
- Oca – Liba
- Drago – Sárkány
A Contradak az év folyamán is szerveznek különböző rendezvényeket, jótékonysági gyűjtéseket, vacsorákat a tagjaiknak, városon belüli városként működve. Emellett a tagjaik szigorúan elkülönítik magukat a többi Contrada tagjaitól, mind területileg, mind mentálisan (legtöbbjüknek vagy ellenséges, vagy szövetséges kerülete van, csupán a Drago, Bruco, Giraffa és Selva kerületeknek nincs kifejezett ellensége, viszont ez ellenségeskedés nem feltétlenül kölcsönös) az óváros egyetlen neutrális területe a Piazza del Campo, ahol maga a lóverseny is megrendezésre kerül.
2018-ban a Palio di Provenzano előtti napon érkeztünk Sienaba, amikor javában folyt még a futball világbajnokság. A Palio előtti napon futnak a lovasok egy próbakört a Piazzan, hasonló módon ágyúszóval jelezve, mint a nagy napon is, és aki nem jutott be a térre, azok mind a tévék köré sereglettek a boltokban, kávézókban, éttermekben, hogy onnan figyeljék az eseményeket. Nem tudom, hogy ez vajon így zajlik-e akkor is, amikor Olaszország játszik a vb-n (vajon mi lehet, ha épp az olaszok játszanak a Palio alatt?), de most aztán tényleg nem érdekelt senkit más, mint a verseny.
A próbakör estéjén minden Contrada hatalmas vacsorával fogadja a tagjait, és ha esetleg étterembe szeretnénk menni a belvárosban este, akkor talán egy évvel előre le kell foglalni a helyeket, mert aznap már sehova sem tudtunk beülni. Így maradtunk egy szelet pizzánál a Pici cacio e pepe helyett. Másnap szerencsére sikerült egy üveg Chianti és egy Pici al ragú társaságában hozzájutnunk. 🙂
A Contradak vacsoráira sikerült rálátnunk még az előkészületek közben és a vacsora folyamán is, viszont helyet ilyenkor nem lehet kapni rájuk. Ha csatlakozni szeretnénk a Contradakhoz, és így részese lenni a tradíciónak, jobb, ha másnap este, az ünneplés során csapódunk a nyertes kerület ünneplő tömegéhez.
Másnap is igyekeztünk közelről követni a hagyományokat és a lovak megáldását is megnézni. Szerencsénkre pont bejutottunk az Oca templomába, az Oratorio di Santa Caterina in Fontebrandaba, és nem kellett olyan sokat várnunk, amíg a híres ló is megérkezett. Ez volt az első alkalom, amikor ennyi olaszt egy helyen pisszenni sem hallottam, áhítatosan figyelték, ahogy a pap megáldja a lovat. Ezt a szokásos zászlódobások és hangos énekek követték.
Ezután nem sokkal a Contradak bevonultak a térre, ahova nekünk is követnünk kellett őket, hiszen a felvonulás hiába kezdődik körülbelül 7-kor, a térig nehéz eljutni a tömegtől, ami a kis utcákon hömpölyög, illetve magának a térnek is relatíve kevés és pici bejárata van, szóval amíg egyesével átnézik a táskánkat a rendőrök, az elég sok ideig tart. Néhány bejáratot végigjártunk és még az elején félő volt, hogy bár még csak délután 4 volt, de már be sem jutunk.
Szerencsére alaptalan volt a félelmünk, nem lett rossz helyünk sem és boldogan aszalódhattunk órákat, amíg elkezdődött a felvonulás.
Túlélőkészlet a várakozáshoz:
- víz (de vigyázzatok, mosdóba nem lehet sajnos kijutni közben)
- valami, amire leülhettek addig, amíg nem telik meg annyira a tér, hogy csak állni lehessen
- kalap a nap ellen (mi kis törölközőket vizeztünk be és raktuk a fejünkre a napszúrás ellen)
- ennivaló (körülbelül 5 órát lesztek benn a téren)
És ilyen, amikor már nagyon is teli van
A felvonulás elég hosszú, felvonulnak a Carabinierik, a már nem létező, ősi Contradak lovasai, harsonások, az egyetem zászlóvivői, rektorok, céhek képviselői és többek között a mostani Contradak zászlóvivői is.
A Piazza del Campo kagyló alakú, ahogy Szerb Antal is írt róla, és sajnos pont az elsőként felvonuló lovas Carabinieri embereinek nem volt szerencséje – a felfele baktató lovak közül az egyik megbokrosodott és maga alá temette lovasát. Bár a fiatal férfi elég sokáig a földön maradt, kivitelekor feltartott hüvelykujjával jelezte, hogy semmi baja nincs és folytatódhat a vonulás.
Mire a parádé véget ért, azt hihettük volna, hogy na, történelmi pillanathoz értünk, lefutják azt a 3 kört és meg is vagyunk. Valójában mi is történt?
- felálltak a lovasok a rajthoz
- készen álltak… volna az indulásra, míg az egyik lovas nem kezdte el ütlegelni a másikat
- erre a futórajtban indulókat is elkezdték hátráltatni
- volt 2 fals indulás
- még több ló és lovas ütlegelés
- a kommentátor osztotta az „utolsó figyelmeztetéseket”, de nem ért el semmit velük
- megtudhattuk, hogy mennyire nem szeretik egymást a Contradak, mert az sem számított, hogy ők nyernek-e vagy sem, csak az ellenség ne nyerjen
40 perc elteltével viszont rendezték soraikat és elkezdődött a gigászok 1 perc 54 másodperces küzdelme:
Nagy volt a boldogság, a Drago nyert, el is kezdték a küzdelmet, hogy felmásszanak a tribünre a nyereményért, a selyem zászlóért, amit a Contrada templomában helyeznek el a többi közé. Maga a palio szó a festett selymet jelenti, ami a verseny díja.
A többi Contrada lakói hazafele igyekeztek, míg Drago lakosai boldogan, dobszó kíséretében vonultak haza.
Másnap a város csendesebb arcát mutatta, az Oca temploma mellett is csak a zászlódobálók harisnyái száradtak, tipikus olasz módon.
Ha van még időnk Sienaban, mindenképp érdemes megnézni a Duomot, ami nem csak zebraként csúcsosodik a város felett, hanem a belseje is elámít. A dómra és a mellette levő múzeumokba és falakra érdemes pár órát szánnunk. Többek között felmehetünk arra a falra, amit a firenzeiek elrettentéseként építettek, mutatván, hogy a sienai Dóm még a firenzeinél is hatalmasabb lesz – ám, mint ahogy láthatjuk, egyedül árválkodik a fal az épületegyüttes mellett jelenleg, tehát a középkori kakaskodás csupán eddig vezetett a Dóm esetében.
Az egész város, meredek, rózsaszín utcáival, véletlen-gondtalanul hullámzott csillag alakban vonuló dombjain; és lakóinak arcán is azt lehetett olvasni, hogy nagyon szegények, de
nagyon boldogok, boldogok a maguk utánozhatatlan latin módján. A város meseszerű, vidám meseszerű jellegét az adja meg, hogy minden pontjáról látni lehet a város tetején a dómot, amely mint egy tréfás, zebraszínű, tornyos Zeppelin lebeg fölötte.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Végül, de nem utolsósorban, íme néhány kedvcsináló kép a Dómról és épületeiről:
Ezeket is érdemes megnézni
