Szarajevói rózsák

Régi álmunk vált valóra nem is olyan rég. Macedónia és Szerbia meglátogatása után alig vártuk, hogy több országot is felfedezhessünk a csodás Balkánon, de az előző útjainknál csak vonattal vagy kocsival tudtunk eljutni a környékre – ami nem igazán hétvégi utazás barát, ha figyelembe vesszük, hogy a Budapest-Belgrád távolság 400 kilométer, és a vonaton utazva egy lepke is leelőzött minket legutóbb.

Az elmúlt években – és ha jól tudjuk, még 1-2 évig – államilag támogatott repjegyekkel serkentik a turizmust tőlünk délre, így amíg tudtok, csapjatok le a 6000 Ft-os retúr jegyekre! Mi sem tettünk másképp, és ahogy időnk engedte, le is foglaltunk egy nettó 3 napos boszniai utat.

Mi minden férhet bele ennyi időbe?

Ez egy fogós kérdés, hiszen Boszniában annyi természeti csoda van, hetek nem lennének elegek a felfedezésükre. Így próbáltuk úgy megtervezni az utat, hogy nem csak pénztárcabarát legyen (tehát nem fizettünk be a 30-100 eurós kirándulásokra, hanem helyi buszjegyekkel barangoltunk), hanem minél többet is lássunk a környéken. Így született meg ez a kis útmutató, ami reméljük, a ti segítségetekre is válik.

Felkészülés

Mi elsősorban az Atlas Obscuraból és a Digitális nomád csoport egy kedves tagjától informálódtunk. Előzőből kevésbé ismert dolgokat is megismerhettünk, mint például a háború alatt osztogatott konzerv emlékműve, a digitális nomád lánytól pedig történelmileg érdekes helyszíneket, kedvenc éttermeket és bárokat ismerhettünk meg.

Emellett természetesen nálunk volt a Revolut kártyánk, aminek segítségével ingyen vehettünk ki pénzt. Emellett letöltöttük a Google Mapsen Szarajevó és Mostar környékét, hogy meglegyen offline, illetve elvileg személyi igazolvány is elég az országba lépéshez, de mi elvittük az útlevelünket, amibe pecsételtek is.

Arra mindenképp figyeljetek, hogy ha természetjárásra adnátok a fejeteket, akkor a járt utakról, kijelölt ösvényekről semmiképp ne térjetek le, mivel a mai napig találhatóak aknák és fel nem robbant lőszerek, amik az országban több, mint 1000 km2 területen helyezkednek el. (Mi Szarajevót elhagyva, az út mellett láttunk erre figyelmeztető táblát.) 

1. nap

Végre nem egy hajnali járat! 9:40-kor indultunk Pestről, alig szálltunk fel, már ereszkedett is a gép, és 11 előtt ott is voltunk. A szarajevói reptér nem túl nagy, az útlevélellenőrzésen gyorsan átjutottunk, a pénzváltásnál nagy sor állt (a BAM árfolyama az euróhoz van rögzítve, így bárhol a városban és a reptéren is fix 1,95-ös árfolyamon váltják, 1%-os commissionnel 100 euró alatt), viszont pénzt gyorsabban tudtunk felvenni a Revolut kártyával.

Azt a tippet kaptuk, hogy a szarajevói alagúthoz mindenképp menjünk el, és mivel az a reptér mögött található, ezért úgy döntöttünk, hogy azzal indítjuk az utunkat.

Szarajevói alagút

45 perc sétára található a reptértől az a családi ház, aminek a kertjébe vájták a 100 méter hosszú alagutat Szarajevói négyéves ostroma alatt. A Reménység alagútjának vagy D-B alagútnak nevezett szakasz 5 méterrel a reptér kifutópályája alatt fut és Dobrinja és Butmir között biztosított átjárást az élelmiszereknek, a hadi ellátmányak, illetve a lakosoknak is.

Az alagút egy szakaszának meglátogatása mellett az egyik szobában videórészleteket is láthatunk az ostrom időszakából, illetve képeket nézhetünk erről a borzalmas időszakról. Az utóbbiak alapján tudtuk meg, hogy voltak olyan utcák, ahol orvlövészek várták a gyanútlan járókelőket, ezért erre figyelmeztető táblákat is kihelyeztek a szarajevóiak.

Szarajevó városa

Szarajevóba a reptérről egyébként shuttle busszal (egy irányba 5 KM, oda-vissza 8 KM, tehát 2,5 és 4 euró) vagy kb 15 euróért taxival juthatunk be. Mivel mi a reptér háta mögött voltunk az alagútnál, a Google Maps ajánlása alapján elsétáltunk a legközelebbi városba (egyébként a 32-es busz is megy oda, csak nagyon ritkán) és onnan villamossal jutottunk be Szarajevó belvárosába 1,6 KM-ért (kb 0,8 euró). A villamos az óvárosban, Baščaršijaban tett le, ami gyakorlatilag olyan, mintha kis Isztambulban sétálnánk. Nem is kell csodálkozni, maga a Baščaršija szó is a törökből ered, jelentése főpiac és 1462-ben épült Isa-Beg Isakovic alatt.

A környéken, a helyiek szerint, a legjobb csevapos, pljeskavicás és burekes helyeket találhatjuk, de ezt rátok bízzuk, mi a biztonság kedvéért azért többet végigkóstoltunk. 🙂

A bazárból sok isztambulihoz hasonló vásárfiával térhetünk haza, viszont sajnos drágábbak és sokuk (pl. a karkötők, amit ismerősnek hoztunk haza) rosszabb minőségű, mint a Törökországban kaphatóak.

A Baščaršija környékén találhatjuk Gázi Huszrev bég mecsetét, aki 20 évig irányította a várost, a Sárga bástyát, ahonnan remek kilátás nyílik a városra és egy nagyon érdekes muszlim temető mellett kell felsétálni hozzá. Emellett rövid sétával elérhetjük a pszeudó-mór stílusban épült gyönyörű Városházát, aminek homlokzatát Zsolnay elemek is díszítik. Nem messze a városházától találhatjuk a Latin hidat, ami mellett követte el Gavrilo Princip Ferenc Ferdinánd és Zsófia hercegné elleni merényletét. A híd mellett múzeum emlékezik meg róluk, sajnos az emlékükre állított szobor már nem áll a helyén. A híd másik oldalán egy kis zenekari pavilon is található, ahol kiülhetünk egy csöndes kávézásra. (A pavilon mellől indul a 103-as troli, ami a reptértől 15 perc sétára rak le minket, ha nem jönne a shuttle busz, mint amivel mi is szembesültünk.) Itt szeretnénk mindenképp a figyelmetekbe ajánlani a bosnyák kávét – ha kóstoltátok bármelyik balkáni vagy török társát, tudjátok, miről beszélek, ha nem, akkor mindenképp ízleljétek meg! (Mondjuk ne feltétlenül a pavilonnál, vannak ennél olcsóbb helyek is. :))

Már a zenekari pavilon is megmutatja Szarajevó másik arcát. Ha a főutcán sétálgatunk, Isztambulból hirtelen Kecskemét belvárosában találjuk magunkat (vagy Bécsben, csak kecskeméti születésűként az ugrott be inkább :)). Az Osztrák-magyar Monarchia stílusát idéző házak egy pillanat alatt váltják az ottomán stílust. Szarajevót egyébként Európa Jeruzsálemének is szokták nevezni sokszínű kultúrája és történelme miatt, hiszen mecsetek, ortodox templomok és zsinagógák is megtalálhatóak egymás szomszédságában.

• 

• 

• 

Szarajevóban, bárhol járunk, nagyon sok érdekes és szomorú dolgot találhatunk. Lépten-nyomon múzeumokra lelünk az ostromról és a srebrenicai mészárlásról (Galerija 11/07/95, Museum of crimes against humanity and genocide) , a nemzeti múzeumuk mellett pedig a háborúra emlékeztető, szebb napokat látott ICAR-konzerv-emlékművet találhatjuk. Ezek a konzervek a háborús segélyszállítmány részei voltak, nagyrészt vagy lejártak, vagy mindenképp ehetetlenek voltak – egy részük a vietnámi háborúból maradt, másik részük disznóhúst tartalmazott, ami egy muszlim többségű országban nem volt jó döntés. Egy férfi így fogalmazott a konzervekről: „Ha legközelebb ostrom lesz, inkább halok éhen, mint hogy ICAR-t egyek.”

• 

• 

• 

• 

• 

2. nap

Megannyi látnivaló van Bosznia-Hercegovinában, választani is alig lehet belőlük. Ha van időtök, mindenképp menjetek el a Kravice vízeséshez vagy a vízimalmokhoz Jajcétől 10 percre. Mi igyekeztünk Mostar mellé egy kis különlegességet is becsempészni a második napra, így találtuk meg a várostól 30 percre fekvő kolostort, amit a táncoló dervisek alapítottak.

De ne szaladjunk ennyire előre, először el kellett jutnunk Mostarba. A vonatos utak nagy tudója, Mark Smith, a „férfi a 61-es ülésen” (The Man in Seat 61) a Szarajevó-Mostar közötti vonatutat lélegzetállítónak nevezte. Mivel a vonat csupán kora reggel és este jár, mi busszal tettük meg az utat. A vonat előnye, hogy körülbelül fele annyiba kerül, mint a busz és picit rövidebb a menetideje, viszont ugye csak napi 2-szer, míg a busz napi 9-szer jár és a két város között 2,5 óra alatt teszi meg az utat. Viszont biztosak vagyunk benne, hogy mi is épp elég gyönyörű helyet láttunk ezalatt a 2,5 óra alatt, mintha vonattal mentünk volna.

Mostar csodálatos kisváros, az óvárosa és a híres hídja valóban gyönyörű, viszont egy este alatt be tudtuk járni, ezért úgy döntöttünk, hogy igyekszünk a délután alatt egy kis utazást és természetjárást beiktatni.

Blagaj 35 perc buszútra van Mostartól, a szállásunk épp a United World College épülete mellett volt, ahonnan a busz is indult. Mi a 10-es busszal mentünk 2,10 KM-ért, viszont a 11-es és a 12-es is elvisz Blagajba (ahonnan a kolostor 5-10 perc sétára található), viszont az utóbbiak nem járnak olyan gyakran. A kolostorba a belépő 5 KM volt, a nőknek be kellett öltözni és a férfiaknak is el kellett takarniuk a térdüket, de természetesen biztosítottak kendőket ehhez a helyszínen. A cipőnket szokás szerint a cipőtartóra helyeztük és csendesen bejártuk a helyet. A kolostor mellett a víznek földöntúli kék színe volt, ami teljesen elvarázsolt minket.

A kolostor melletti étterem nem volt drágább, mint Szarajevó belvárosában, így ott ebédeltünk.

A 19:10-es busszal mentünk vissza Mostarba, az egyik útitársunk szerint este 10 körül is vannak buszok, de a biztonság kedvéért jobb ezt a 7 órásit elérni, mert őszintén nincs 3 órányi tennivaló még a környéken (kivéve, ha a várba szeretnénk felmászni, de azt mi meg sem próbáltuk, annyira magasak ott a hegyek :)).

Az estét és másnap reggelt az óvárosban töltöttük (a macskakövekre vigyázzatok, igazán csúszósak :)), másnap reggel pedig visszabuszoztunk Szarajevóba, hogy szétnézhessünk még egy utolsó délutánra.

Hazaút

Mivel egy shuttle buszt sem láttunk akkor, amikor indulniuk kellett volna a Városháza mellől, ezért úgy döntöttünk, hogy alternatíva után nézünk. Hála égnek a Google Maps össze van kötve a helyi közlekedéssel, így könnyen megtaláltuk a 103-as trollit, ami a Latin híd mellől, a zenepavilon mögül indul 10 percenként. Jegyet a kioszkból lehet venni rá körülbelül 1,60 KM-ért (tehát háromszor olcsóbban, mint a shuttle és hússzor olcsóbban, mint a taxi), és negyvenöt perc alatt értünk el a reptér melletti negyedig, ahonnan 15 perc sétával a reptéren voltunk, legközelebb is ezt a módot választanánk a reptér felé.

Szarajevói rózsák

És hogy mik azok a címben szereplő szarajevói rózsák? A boszniai háborúban az aknavetőgránátok rózsaszerű nyomokat hagytak az útburkolatban és sokszáz embert találtak el. A nyomukat vörössel festették ki, jelképezve az ártatlanok kifröccsenő vérét, amikor a gránát eltalálta őket.

A rózsák mellett a romokban álló épületek és a minden második házon található lövésnyomok emlékeztetnek minket a borzalmas időszakra.

Összegzés

Elképesztően boldogok voltunk, hogy eljuthattunk Bosznia-Hercegovinába, ha legközelebb megyünk, mindenképp hosszabb ideig maradnánk és felfedeznénk a természetet. Ha tudtok, legalább 2-3 napot maradjatok, de ha van időtök és kedvetek, legalább egy hetet javaslunk!