Szállások a francia úton

Az egyik legfontosabb dolog a Caminon a szállásunk, itt pihenjük ki a napi 15-25-35 (vagy pár embernek 45) kilométerünket, itt szocializálódunk, főzünk és mosunk. Ennyire egyszerű a zarándok élete, de épp ezért tartottuk fontosnak, hogy jó helyen hajtsuk álomra a fejünket minden nap.

Erre sok lehetőségünk akad, főképp, ha a francia úton sétálunk, hiszen minden faluban legalább van egy zarándokszállás, úgynevezett albergue. Különféle albergue-eket találhatunk, mi először igyekeztünk leginkább az önkormányzati szállásokra (municipal albergue) menni, azok körülbelül 5 euróba kerülnek és a sárga nyilak és feléjük vezetnek. Emellett találhatunk privát szállásokat is, ezek 7-35 euró körül mozognak, illetve donativokat, amiknek az ára nincs meghatározva, egy dobozba dobhatjuk be a szállás és vacsora (néhol reggeli) árát is. Utóbbi helyen önkéntesek dolgoznak, körülbelül 2 hetes váltásban.

Többen írták, hogy az ár nem feltétlenül tükrözi a minőséget, és ezzel mi is egyet tudunk érteni. Sokszor a legjobb konyhával és legtisztább ágyakkal a municipalok rendelkeztek, illetve pár donativoba volt szerencsénk eljutni, a közvetlen, családi hangulatot és a közös főzést semmire sem cserélnénk!

Bár a legolcsóbb szállásunk Leónban egy privát szoba volt fürdővel, konyhával és mosógéppel, fejenként 1 euróért! Ezt hogy csináltuk? Airbnb-n foglaltunk és volt kedvezményünk, ennek a linknek hála: https://www.airbnb.hu/c/bmatuszka1?currency=HUF

Honnan tudjuk, milyen szálláslehetőségeink vannak?

Luca még az út előtt talált egy listát a szállásokról és én is letöltöttem pár applikációt, amik segítettek az út alatt. Érdemes mind a papír alapút, mind az appokat használni és emellett ránézni az értékelésekre (pl. Google Mapsen), hiszen megesett velünk, hogy pár szállás már bezárt vagy drágábbak voltak, mint ami az elvileg frissített szálláslistára volt írva, a friss értékelésekből ez kiderül.

A szálláslistát Saint-Jean-Pied-de-Portban, a zarándokirodában kérhetjük ki, a lenti képre kattintva látjátok majd az összes oldalát.

Az appok közül ezt a kettőt találtam hasznosnak az út alatt: Camino Pilgrim és Pilgrim.

Zarándokszállások „alapszabályai”

Ha nem privát szobákban szálltok meg (ezekből mindenképp kevesebb van az út alatt), akkor készüljetek arra, hogy a szállások többsége hostel, kisebb százalékuk (főképp a donativoknál láttunk ilyet) pedig tornatermi matrac a földön. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 10-150 emberrel fogtok egy közös teret megosztani, ezért, ha nem csináltatok még ilyet, pár szabályt fontos tudni:

• pakolásnál mindenképp kerüljön be a füldugó (minél jobb minőségű) és a szemmaszk, mivel minél nagyobb a szállás, annál nagyobb bizonyosággal lesz horkoló ember a zarándoktársaitok között
• legyetek tekintettel a többi zarándokra, ne zajongjatok az alvóteremben, mindenki mögött és előtt fárasztó nap van: ha le van kapcsolva a villany, ne kapcsoljátok fel kb este 9 után vagy reggel 6-7 előtt, használjátok a fejlámpátok (annak is a vörös fényét, mert az nem zavarja az alvókat), illetve ne beszélgessetek, ha alszanak bent
• ha korábban keltek, mint a többiek, lehetőleg óvatosan a csengőhangokkal: vagy rezgésre keljetek vagy ne hagyjátok percekig csipogni a telefont a fületek mellett – vagy rosszabb esetben a terem másik oldalán, ha töltőn lenne
• töltőn levő telefont említve: jobb powerbankot hozni magaddal és azt tölteni, mert így nem hagyod a telefonod magára (nekem ilyen van) illetve elosztót/több USB portos töltőfejet is érdemes pakolni, kevés dugalj esetén
• na meg a koránkelést említve: előző este készítsetek ki mindent és pakoljátok be a táskátokat, legfőképp pedig ne zörögjetek műanyagzacskókkal (nekünk ez a táskarendező vált be)

A szállásokon általában közös fürdő van, ezért mindenképp érdemes papucsot vinni magunkkal. A hostel típusú szállásoktól ne várjunk hotel szintű ellátást, vigyetek mindenképp törölközőt és tisztálkodószereket, és mivel a közös fürdőkben sokszor csak egy kampó van, én egy erősebb, közepes méretű szatyorban vittem be a tisztálkodószereket és a váltás ruhát, így az utóbbiak nem lettek vizesek.

Hogy nézett ki egy napunk?

Valahogy így:

• 5-6 óra körül ébredtünk
• 6-7 óra körül elindultunk
• 12-14 óra körül beértünk a szállásra, a megtett kilométerektől függően
• Zuhany, ruhák kimosása
• Ebéd
• Bevásárlás vacsorára/másnapra
• Közös főzés és vacsora a többiekkel
• Este 9 körül takarodó

Mi leginkább municipalokba vagy donativokba mentünk, ezeken a helyeken a társaság is jobb volt sokszor, viszont a hátrányuk, hogy sűrű hónapokban elég hamar betelhetnek, néha akár dél körül. Ha biztosra akartok menni, esetleg nem vagytok koránkelők, megpróbálhatjátok felhívni a szállásokat, de a municipalok és a donativok nem szoktak foglalást engedni, így pár euróval többet kell költeni szállásra. Arra figyeljetek, ha délután 2-3 után érkeztek, mindenképp hívjátok a szállást 1 körül, nehogy töröljék a foglalásotokat, illetve, ha nem mentek, akkor is szóljatok nekik, hogy ne más elől vegyétek el a helyeket.

Megérkezés után megvizsgáltuk az aznapi fekhelyünket: milyenek a matracok, van-e vérfolt rajtuk (ez jelzi többek között az ágyipoloska jelenlétét), milyen a fal… Ennek ellenére 75 csípést szedtem össze a Camino alatt, pedig egyik szállásunkon sem találtunk ágyipoloskát. (Bár ők, úgy tűnik, megtaláltak minket 🙁 )

Ha mégis összeszednénk pár poloskacsípést, a legfontosabb, hogy az összes holminkat mossuk ki (ebbe sajnos a hálózsák és a táska is beletartozik) és szárítógépben szárítsuk magas hőfokon. Sajnos a zarándokszállások csak rövid, 30 fokos mosást engedélyeznek a mosógépeikben (én az appon néztem meg, hol van mosógép), ezért a megoldás a szárítógép, vagy nagyobb városokban az önkiszolgáló mosoda. Mi emellett vettünk poloskariasztó és -irtó sprayket (amik például a bolhacsípésekre is jók voltak, amiket a macskáktól lehetett összeszedni az úton).

Ha nem küzdünk épp a poloskákkal, a napi mosásra bőven elég a mosószappan és a speciális mosdókagyló (hogy hívják ezt magyarul? Nehogy a mosdókagylóban mossatok, van erre egy külön hely direkt, ez sokszor ki is van írva! :)), jó idő esetén kirakhatjuk az udvarra száradni a ruhákat, rossz idő esetén jó, ha van nálunk pár méter kötél (nem kell szárítókötél feltétlen, de azt is lehet túraboltokban venni), amit az ágyunkra applikálhatunk és azon száradhatnak meg reggelig a ruhák.

Ha ez is megvan, jöhet az étkezés témaköre! Sok szálláson kérhetünk vacsorát, néhol reggelit is, az előbbi általában 10-15 euró között van, utóbbi 3 euró. Mi igyekeztünk magunknak főzni, ezzel megspórolva a 15 euró nagy részét. Ilyenkor természetesen próbáltuk megnézni Google Mapsen, hol találunk nagyobb szupermarketet (a kis falusi boltok általában háromszor drágábbak), és sokszor 1-2 napra előre bevásároltunk és úgy próbáltunk szállást találni, hogy legalább minden második nap legyen konyha.

A költségek csökkentésében sokat segített a nem túl nagy méretű ételes, amiben elfért legalább egy adag ebédünk. Az utolsó hetekben viszont megpróbáltak a zarándokok minél többet együtt vacsorázni, ami fantasztikus közösségépítőként szolgált!

Ezután alvás és kezdődik minden elölről. Így telik egy hónapon át zarándok élete 🙂