Kontinensek
-
A maláj-félsziget esőerdői
A világkörüli utunk első másfél évéből körülbelül hat hónapot töltünk trópusi országokban és mivel a természetet jobban szeretjük a betondzsungeleknél, ezért természetes volt, hogy el kell jutnunk pár esőerdőbe is, amíg itt vagyunk. Első próbálkozásunk India volt, ahol az a biztos, ha vezetőt fogad az ember, ha az erdőben bolyongana – legalábbis mi olyan környékeken jártunk, ahonnan egyedül nem kerültünk volna ki egyben. Keralaban többször a lelkünkre kötötték, hogy India egyik, ha nem leghíresebb teaültetvényét meg kell látogatnunk, így jutottunk el egy egynapos lélekvesztő buszút után Munnarba, ahol az ültetvények mellett fűszerfarmok vannak az erdőben. Még ha van olyan teaültetvény, ahova el is lehetett volna menni egyedül (bár a 15…
-
Szállások a francia úton
Az egyik legfontosabb dolog a Caminon a szállásunk, itt pihenjük ki a napi 15-25-35 (vagy pár embernek 45) kilométerünket, itt szocializálódunk, főzünk és mosunk. Ennyire egyszerű a zarándok élete, de épp ezért tartottuk fontosnak, hogy jó helyen hajtsuk álomra a fejünket minden nap. Erre sok lehetőségünk akad, főképp, ha a francia úton sétálunk, hiszen minden faluban legalább van egy zarándokszállás, úgynevezett albergue. Különféle albergue-eket találhatunk, mi először igyekeztünk leginkább az önkormányzati szállásokra (municipal albergue) menni, azok körülbelül 5 euróba kerülnek és a sárga nyilak és feléjük vezetnek. Emellett találhatunk privát szállásokat is, ezek 7-35 euró körül mozognak, illetve donativokat, amiknek az ára nincs meghatározva, egy dobozba dobhatjuk be a szállás…
-
Másfél hónap a Szent Jakab zarándokúton
Hajnali kelések, csípős reggelek, tűzforró déli órák, napi 25-35 kilométer menetelés meseszép tájakon: így telt a negyven napunk a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port és spanyolországi Finisterre, a világ vége között a Szent Jakab zarándokúton. Gyerekként sokszor hallottam már a Caminoról és többször gondoltam rá, hogy nekivágok, de amíg Lucaval nem ismerkedtünk meg, ez az ötlet is csak a bakancslistán volt, a fiókba elrejtve. Több ismerősünk sétált a Caminon Leónból, de az éves 22 nap szabadságból az elmúlt években nem jutott rá időnk. (Mondjuk helyette voltunk Szibériában, Mongóliába, Kaliforniában és Bretagneban, de ezekkel minden évben ki is ürült az éves keret). Egyértelmű volt tehát, hogy ha egyszer el akarunk jutni a Caminora, akkor…
-
Szarajevói rózsák
Régi álmunk vált valóra nem is olyan rég. Macedónia és Szerbia meglátogatása után alig vártuk, hogy több országot is felfedezhessünk a csodás Balkánon, de az előző útjainknál csak vonattal vagy kocsival tudtunk eljutni a környékre – ami nem igazán hétvégi utazás barát, ha figyelembe vesszük, hogy a Budapest-Belgrád távolság 400 kilométer, és a vonaton utazva egy lepke is leelőzött minket legutóbb. Az elmúlt években – és ha jól tudjuk, még 1-2 évig – államilag támogatott repjegyekkel serkentik a turizmust tőlünk délre, így amíg tudtok, csapjatok le a 6000 Ft-os retúr jegyekre! Mi sem tettünk másképp, és ahogy időnk engedte, le is foglaltunk egy nettó 3 napos boszniai utat. Mi minden…
-
Toszkána rejtett kincsei – a középkori lóverseny Sienaban
Toszkánáról sokaknak a napsütötte lankák, a mesés tengerpartok, a csodás meleg napok és a még csodásabb borok jutnak az eszükbe, viszont a régió ennél sokkal többet kínál az arra utazóknak. Például őrülten viharos napokat, ha ősszel vagy tavasszal mész. (Tényleg jobb erre is felkészülni!) Emellett viszont találkozhatunk: A velencei mellett méltán híres viareggioi karnevállal, amit több, mint 100 éve rendeznek meg évente, hatalmas papírmasé bábukat felvonultató kocsikkal és az adott témához öltöző táncosokkal A san diegoi Comic Connal vetekedő Lucca Comics-szal, ahol egy egész történelmi, fallal körülvett óváros válik híres figurává egy hosszú hétvégére Monteriggioni-val, a Canterburyből Rómába vezető Via Francigena zarándokúton fekvő középkori városkával, ami a…